Végéhez ért a három részes "sorozat", melyben megpróbáltam különféle szemszögekből szemügyre venni egy lelkes, ötletekben gazdag, mondhatni feltaláló hajlamokkal rendelkező személy lehetőségeit.
A hackelni, hacker szavak a legtöbbek számára jelentéssel bírnak - még ha nem is feltétlenül pozitívval.
Legutóbb két hazai kezdeményezést ígértem: az eredetileg tervezett két írásból végül egy három részes valami kerekedett, amiben azt a témát próbálom körüljárni, hogy merre érdemes elindulni, ha az ember kísérletezni szeretne.
A 100csoda feltalálókról, azok találmányairól és az azokhoz vezető útról szól.
Nagyjából két hete, hogy teljes csendben voltam - igen egyszerű
"okkal": rengeteg dolog közbejött.
Az Innovációs Verseny második és egyben befejező része jön most: mint arról írtam volt, jön a diák, ötletel, meggyőzi a zsűrit, hogy az ötlete jó, és a verseny időtartama alatt megvalósítható, majd igyekszik minél több szükséges eszközt és időt keríteni annak megvalósítására, aztán a leadás előtti estén (természetesen)
Korábban, a Hungaroszféra leírásának olvasása és a riport hallgatása közben bevillantak a régi emlékeim az "Innovációs Versenyről" - bizony rég, volt az
7-8 éve is, repül az idő...
Körülbelül egy héttel ezelőtti este felpezsdült az internet,
megannyi kütyükről szóló blog és fórum forgalmát sokszorozták
meg a hozzászólók: a Techcrunch egy fejlesztése lassan célba érni
látszik.
Tavaly júliusban néhány lelkes (és elégedetlen) fejlesztő
Úgy gondolom, hogy az első mondatot, bejegyzést vagy akár gondolatot megfogalmazni mindenhol nehézkes, de legalábbis aki alkotásra adta a fejét, biztos a kezdeten agyal a legtöbbet. Sikeres alkotónak lenni az élet egyik igazán nagy ajándéka, ezt támasztják alá példával a 100 csoda feltalálói is, találmányaikkal kapcsolatos élményeik megosztása közben. A siker fogalma azonban roppant tág határok között mozog, kezdve a barkácsasztalon összerakott első prototípus fölötti ujjongástól egészen a gyakorlatban és életben jól teljesítő megoldásokig.