Az "egyszerű" projektek esetén az előző két verzió akár teljesen járható utat jelenthet bárki számára. Ugyanakkor léteznek olyan kutatások, amelyek túlmutatnak a garázsok, műhelyek világán - vagy több ember, vagy több ráfordított munkaóra, esetleg mindkettő kell a sikerhez, s ezek olyan dolgok, amiket házi körülmények között valószínűleg nehezebb előteremteni, mint hidegfúziót a sufniban.

 

Egyszerűen és röviden megfogalmazva, az eddigi listában szerepelt az egyetemista (fiatal kutató), a hobbifeltaláló (nem-kutató), egyedül az "igazi" kutatók maradtak ki, akik már nagyban űzik ezt a "játékot".

A számukra elérhető lehetőségeket nem is igazán nekik kell bemutatni, hiszen nagy valószínűséggel jóval többet tudnak a számukra elérhető pályázatukról, mint amennyire nekem mostanáig valaha is rálátásom volt erre a témakörre - ezen kívül viszont bárki másnak érdemes utánanéznie a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal tevékenységének. (Mielőtt bárki nagyot nézne, az a kékes logó az oldal alján az övék, nem véletlenül.)

Az NKTH működését röviden úgy lehetne leírni, hogy ők azok, akik a különféle - arra érdemesnek bizonyult - kutatásokra megelőlegezik a támogatást, esetleg utólag díjazzák a sikereket.

 

A 100csodában már bemutatásra került az ultrahang-alapú érszűkület kezelésére alkalmas készülék vagy épp a tonometriás szonda: ezek is az NKTH révén nyertek olyan támogatást, mely segítségével a tömegekhez eljutó találmány lett egy-egy jó ötletből.

Az oldalaikon bőven van mit olvasni a különféle hozzájuk is kapcsolódó kutatásokról - ezeket újraleírni nem is igazán szeretném, inkább csak a véleményemet foglalnám össze.

Az előző két módszerben nagyjából közös tulajdonság volt, hogy kis kockázattal, viszonylag kevés idő befektetésével lehet lendületet szerezni, illetve eljuttatni ötleteket arra a pontra, ahol már látszódik, hogy lehet-e komolyabb kutatást alapozni rá vagy sem. Egy állami vagy EU-s pályázat ugyanakkor azoknak jelenthet lehetőséget, akik már jóval magasabb szinten vannak, nem csak a saját szakterületükhöz, de a pályázatírás kacifántos nyelvéhez is jól értenek és a hátuk mögött már komolyabb (vagy legalábbis azonnal "riasztható") csapat van, akikkel már kész kutatási tervvel rendelkeznek, esetleg a háttérben már dolgoznak is annak megvalósításán. Ugyanakkor az elérhető siker mértéke is jóval nagyobb - és a pályázatokról szóló leírásokon, illetve a kiosztott támogatásokon látszik az is, hogy az üzleteket szimatoló befektetőktől is erősen különbözik a történet és nem a rájuk jellemző minimális idő - maximális profit szellemiségben tevékenykednek. (Nem tudom megállni, hogy nagyot sóhajtsak: Bár kicsit emberségesebb, ember-centrikusabb, és lassabb tempójú világot élnék...)

 

Mi a konklúzió? Végigjártam egy sor lehetőséget és azt gondolom, hogy elég kevés olyan dolog van, ami ne tudna valahogy, valakitől egy esélyt kapni. Leszámítva a tényt, hogy addig is kenyeret kell enni, amíg az ember az álmait valósítja meg, lelkesedés, elhivatottság és mások meggyőzésének képessége a három legfontosabb összetevő, ami ahhoz kell, hogy a világot élhetőbbé, jobbá tegyük. Ki-ki döntse el maga a fontossági sorrendet, aztán ha minden adott, ne féljen elindulni az úton!