A diákok nevezhetik a legszerencsésebbnek magukat ilyenkor: iskolában, egyetemen kis szerencsével és jó meggyőzőképességgel meg lehet találni azt a személyt, aki vagy szertárból/laborból vagy az iskola beszerzési rendszerén keresztül elővarázsolja a szükséges eszközt. Esetleg bekapcsolódhatnak egy közeli "barkácsműhely" életébe. (Sőt, akár indíthatnak is egyet.)

 

Ugyanakkor, akik állandó munka mellett szeretnék kipróbálni magukat, vagy egész egyszerűen szabadidejükben, esténként próbálják megváltani vagy meghódítani a világot... Nos, azok nehezebb helyzetben vannak.

 

Ismerősöktől, esetleg velük kapcsolatban álló cégektől eszközöket kölcsönkérni a legtöbb esetben nagyon macerás, tipikusan a prototípusok bizonytalansága miatt: mi lesz, ha elfüstölöm, felrobban, fekete lyukba zuhan. Mindegy mit csinálunk, a világegyetem legbiztosabb törvénye Murphy klasszikus és első számú kitétele.

 

A szándék és az elhatározás ugyanakkor önmagában nem elég, ha a legtipikusabb problémába ütközünk az első pillanatban: nincs rá keret. Persze nem egy ismerősöm mondaná erre, hogy szépen lassan és sorjában mindent el lehet érni, illetve előkerül a tipikus "spórolni kell" ötlete is. Ugyanakkor egy ötlet megvalósításánál rendkívül fontos tud lenni az időtényező is. Nem is feltétlenül a "ki mutatja be előbb" versenyről van szó, hanem arról, hogy fél év alatt rengeteg dolog történhet, nagyon könnyen sikkadhat "várakozó állásba" egy-egy ötlet megvalósítása.

 

Lassan el is érkezünk ezzel a már-már kínálkozó megoldáshoz: (ésszel) kölcsönt felvéve új utak nyílhatnak meg előttünk. Ugyanakkor nem biztos, hogy a különféle bankok megoldásai jelentik a legelőnyösebb konstrukciót.

Egy háttérben futó projektem kapcsán kezdtem körbejárni ezt a témakört, mikor rátaláltam a közösségi kölcsönök intézményére. Innentől kezdve

 

a kapcsolódó Wikipedia szócikk (hu.wikipedia.org/wiki/Közösségi_kölcsön) felé is irányíthatnék bárkit, de rövid összefoglalóként bemutatom miről is van szó és azt, hogy hogyan működik ez Magyarországon.