Főoldal

Technikaszakkör mindenkinek

h, 04/27/2009 - 16:12 — szasz.marci

A hackelni, hacker szavak a legtöbbek számára jelentéssel bírnak - még ha nem is feltétlenül pozitívval. A média ügyesen elköveti minden adandó alkalommal a rosszindulatú számítógépes támadókhoz kapcsolni ezt az egyébként nemes szót - a lelkes kockák, esetleg a magukat hackernek tartó aktívabb arcok pedig minden ilyen alkalmat megragadnak a fogalmak helyre rakására: elkerülhetetlen tehát a rövid bemutatókör. A sötétebb sarokban foglalnak helyet az ún. "black hat" hackerek, akiket a szakzsargon crackernek is nevez - ők a csúnya gonosz exhibicionista valakik, akik megtörgelik a mindenféle rendszereket, adatokat lopnak, reggelre kiürítik az összes bankkártyánkat, és ha bal lábbal keltek, könnyen úgy járhatunk, mint Sandra Bullock a "The Net" című örök klasszikusban: másnapra törölték az összes nyilvántartott adatunkat, stb.

 
A hacker szó igazi jelentése azonban valami sokkal régebbi "hagyományra" nyúlik vissza. A hacker létezésének értelme a bütykölés. Mindegy, hogy a kenyérpirítót köti rá az internetre vagy a kávéfőzőbe épít képfelismerő egységet, az egészet egy már-már extrém méretekbe fajuló kíváncsiság élteti, aminek semmi nem szabhat határt. (A hacker nem törődik különösebben a világ szabályszerűségeivel, amíg az ötletei szabadon szárnyalhatnak - és lássuk be, ez az igazi szabadság.) A hackerek egymás között rengeteget tesznek az információ és a tudás szabad áramlásáért. Az már csak szerencsétlen mellékága a történelemnek, hogy a hackerek ilyen kíváncsiskodások során fedeztek fel rengeteg olyan hiányosságot vagy sebezhetőséget bizonyos technológiákban, amik aztán rossz kezekbe kerültek.
 
(Akit érdekel ez a szál, javaslom nyitásnak a klasszikus 2600Hz-es történetet: annak idején, egy müzliféléhez olyan sípot adtak ajándékba - teljesen véletlenül-, amit a telefon mikrofonja mellett, tárcsázás előtt megfújva a telefonközpont vezérlésének "átverésére" lehetett használni. A telefonok egyébként ezzel a vezérlőhanggal azt jelezték, hogy a kagylót visszatették, be lehet fejezni a számlázást. Így történt, hogy rengeteg fiatal egy pillanat alatt ingyen telefonálásra és adatcserére, szakmai tapasztalatok megosztására használta a hálózatot.)
 
Ha le kellene fordítanom a hacking space kifejezést, a barkácsműhely szóra tenném le a voksomat. Ezeknek a műhelyeknek kis túlzással nagyon egyszerű és rövid kerettörténete van: adott egy sor kísérletező kedvű fiatal, akik megunják a kötöttségeket, saját kütyük fabrikálásával, programok írásával szeretnék idejüket tölteni, ezért kerítenek egy helyiséget, beköltöztetik már meglevő szerszámaikat, számítógépeiket és ki-ki a maga módján beszáll a kalandba. Rendszerint heti egy alkalommal mindenki beszámol saját haladásáról. Ez a beszámoló egy kvázi mindenkori határidőként is funkcionál, ilyen nélkül könnyen az örökké halogatott ötletek közé kerülhet még a legígéretesebb kezdemény is.
 
Létezik néhány ilyen típusú műhely Magyarországon is, a legjelentősebb és legjobban szervezett példa erre a Kitchen Budapest (kitchenbudapest.hu).  
 
A Kitchen Budapest viszonylag fiatal, ám annál ígéretesebb csoport, rengeteg elkészült vagy bemutatott projekttel. Az elindított kutatásokra/kísérletekre vonatkozó talán legfontosabb szabály, hogy legalább két ember kell, foglalkozzon valamivel. Amíg a hagyományos "hacking space" szabályok megengedik, hogy egyszemélyes projektek is induljanak, addig az a "kibuban" az "akár megteheted, de inkább ne" kategóriába tartozik. Ez két dolgot biztosít egyszerre. Egyrészt, ha nem sikerül rávenni az újdonságokra nyitott és lelkes tagok közül legalább egyvalakit arra, hogy vegyen részt közös munkában, akkor valószínűleg az adott ötlet nem igazán oda való. (Félreértések elkerülése végett ez leginkább azt jelenti, hogy nagyobb, több embert, annál is több időt vagy sokkal összetettebb szervezést kívánó dologról van szó.) Másrészt az az ötlet, ami keresztüljutott az igencsak erősen szűrő szitán, az ez idő alatt nyert is néhány az ötletgazdához hasonlóan lelkes "támogatót", akik saját gondolataikkal öntözik az eredeti magot - így az akár teljesen új felhasználási területekkel, megoldásokkal válhat még sikeresebbé.
A kibu nagy pozitívuma, hogy a friss elmék mellett biztos anyagi háttérrel is rendelkezik, ami semmiképpen nem elhanyagolandó: a fejlesztésekhez szükséges eszközöket a műhely általában gyorsan beszerzi magának, így könnyebb az ötletekre koncentrálni.
 
Az ilyen és ehhez hasonló boszorkánykonyhákban megvalósítható ötletek mérete rendkívül széles körben változik, ám általában el lehet mondani: azoknak lesz nagy sikere, amit hétről hétre viszonylag látványos, de legalábbis könnyen megfogható részletekkel bővül. Természetesen léteznek ellenpéldák is: a látványos, művészi esetleg egyszerűen szórakoztató kísérletek mellett komoly, sok felhasználóhoz eljutott, esetleg akár üzletileg is sikeres fejlesztésekről is beszélhetünk. Itthon jó példa ezekre az Animata és a Prezi.com, mindkettő a kibu fejlesztőinek alkotása - mindkettőről tudni kell, hogy hihetetlenül apró és egyszerű, ugyanakkor gyorsan lefejleszthető ötletből indult el.
Ha össze kellene foglalnom, csak annyit mondanék: lelkesedés kell, sok szabadidő, néhány megnyerhető ember, és innentől sínen van minden.